Tarts Velünk Te is!
24227 regisztrált felhasználó

Vissza a célokhoz

2016. január 18.

Akadnak olyan emberek, akik mindig tisztában vannak azzal, mit akarnak, hova szeretnének eljutni. Akik cselekednek, tesznek azért, hogy előrébb jussanak, nem tétlenkednek motivációik végrehajtásában. Általában felnézünk rájuk, hiszen nem vacakolnak és sikeresek az életükben. Biztos volt már úgy, hogy szerettünk volna rájuk hasonlítani. Mivel létezik az a tábor, amelyik néha eltéved. Néha nem tudja, merre tovább, milyen vezérelvek után vándoroljon, merre terelje sorsát. Akik néhanapján elveszettnek érzik magukat, és tanácstalanok, mit is kezdjenek az életükkel. (Nyugtassatok meg, hogy nem csak én szoktam így érezni magam!)

Gödörben

Ahhoz, hogy a hullámvasút kocsija a csúcsra érjen, a mélységet is meg kell járnia. Hogy mire szeretnék célozni ezzel? Arra, hogy talán kellenek ezek az időszakok, hogy elgondolkodjunk, válságba jussunk. Hiszen ilyenkor számvetést csinálunk, körülnézünk: hova jutottam, mit szeretnék, hogyan érjem ezt el? Lehet ez egy szakítás után, elvesztettünk egy fontos személyt, vagy csak egyszerűen nem akarnak összejönni a dolgok az életünkben. Ilyenkor azt érezzük, hogy összedőlt a világ, mindennek vége. Ám később, mikor szárnyalunk, rájöhetünk: erre igenis szükség volt, mert ilyenkor eszmélhetünk rá arra, mit is kell tennünk valójában ahhoz, hogy egy szebb útra lépjünk. Általában valami kimozdít minket ebből az állapotból: egy jó esemény, az akaratunk, a fejlődni vágyás, hogy tovább szeretnénk lépni. De előfordulhat, hogy a gödör mélyebbnek bizonyul, a létránk pedig túl rövid. A bánat elhúzódik, mi pedig benne ragadtunk a mélységben. A gödrön - körülményeinken -  nem tudunk változtatni (legfeljebb csak még tovább ásunk), de a létránkon - azaz a hozzáállásunkon, magunkon - alakíthatunk. De hogyan?

Gödörből ki

Már az is egy mérföldkő, hogy tovább akarunk lépni: el akarjuk hagyni a keserűség állomását. Célokat szeretnénk találni, motivációt, ami lökést ad a vágyainkhoz. Szeretnénk rendszert az életünkbe, amik vázat adnak. Hallgatjuk a tanácsokat, hogy gyerünk, szedd össze magad, de ez általában kevés. Ez van, nem vagyunk tökéletesek, elakadtunk. Nem leljük a vezérfonalat, nincs erőnk, energiánk, akaratunk ahhoz, hogy a létrán felfelé másszunk. Ehhez szeretnék pár tanácsot adni, hogyan kerüljünk bele újra az élet körforgásába, ha már azt hisszük: nincs kiút.

Képzelet szárnyán: használjuk a fantáziánkat! Képzeld el, hogy igazán boldog vagy! Gyújts egy gyertyát, csinálj félhomályt a szobában, vegyél fel egy kényelmes testtartást, és hunyd be a szemed. Belső szemeiddel látod, hogy mosolyogsz, mindened megvan, amire vágytál. Olyan vagy, amilyen szeretnél, azzal foglalkozol, amivel szeretnél. Ha kellőképpen ellazultál, nem kell megerőltetned magad ahhoz, hogy láss. Járjon át az a melegség, amit a belső képek adnak. Fürödj ebben a boldogságban. Majd nyisd ki a szemed, ragadj papírt és tollad, és írd le: milyennek láttad magad? Milyen tulajdonságokkal ruháznád fel személyed? A boldog éned (ami fel akar törni), hogyan viselkedik? Mit tesz a boldogságért? Mivel foglalkozik, milyen emberekkel veszi körbe magát? Mik a céljai, az álmai? Ezzel a ,,gyakorlattal” betekintést, segítséget kaphatsz ahhoz, milyen is szeretnél lenni, milyen élet a vágyad. Ez egy csodálatos alapot adhat ahhoz, hogy elkapjuk a fonalat, mely a boldogsághoz vezet.

Konkrét célok felállítása: miután megálmodtad a számodra tökéletes életet, itt az ideje, hogy az álmokból valóságos tervek szülessenek. Karcsúnak és egészségesnek láttad magad? Sokat sportoltál? Nyitott és kedves voltál az emberekkel? Utaztál? Olyat tanultál, ami érdekelt? Olyan helyen dolgoztál, ahol jól érezted magad, azzal foglalkoztál, ami kedvedre van, és nem nyűg? Ezek alapján kell változtatni! Fordulj szakemberhez, állítsatok fel egy diétát, szánj időd a mozgásra! Változtass a hozzáállásodon az élethez, ne félj a világtól! Gyűjts pénzt a kalandos utakra! A gödör elhagyásához VÁLTOZTATNI kell. Egyértelmű: ha úgy folytatod, ahogy eddig, nem tudsz kimászni. Ha ugyanazt a viselkedés- és hozzáállás-mintát követed, nem fogod tudni megoldani a problémát.

Nem feladni: gyakran elkövetett hiba, hogy túl nagy, túl távoli célokat kezdünk kergetni. Vagyis bocsánat, rosszul fogalmaztam: hirtelen, egy lépéssel akarjuk a létrát megmászni. Rögtön operaénekesek, gazdagok, tökéletesek akarunk lenni. Az esetek nagy százalékában ez úgy végződik, hogy sikertelenek vagyunk, nem tudunk azonnal a célhoz érni. De hiszen ez lehetetlen is! Minden út egy apró lépéssel kezdődik! Tűzzünk ki apróbb, elérhetőbb állomásokat, ahova el akarunk jutni. Ha operaénekessé szeretnénk válni, ne rögtön az Operaházba rohanjunk, hanem keressünk egy énektanárt. Ha ilyen, kisebb lépésekben haladunk, több lesz a sikerélményünk. Minden napon próbáljunk tenni valamit, amivel közelebb lépünk a hőn áhított boldogsághoz. Így struktúrát adunk a mindennapjainknak, úgy érezzük: van miért felkelni reggel. Minden napnak adjunk értelmet, küzdést, ami előrébb visz minket. A kulcsszó: fokozatosan. Így nem adjuk fel álmainkat és kitartunk mellettük.

Motiváció: találjunk inspiráló zenét, olvasmányt, elfoglaltságot, ami feltölt minket és ami után újult erővel vetjük bele magunkat a gödör leküzdésébe. Vegyétek körbe magatokat motiváló idézetekkel, képekkel, amikre, ha ránéztek: erőt éreztek magatokban. Ez egy plusz löketet tud adni céljaink megvalósításában. (Ne feledjük: elsősorban minden rajtunk múlik. Ha mi nem teszünk a céljainkért, nem hiszünk magunkban, körberagaszthatjuk a szobánkat motiváló cuccokkal: az eredmény elmarad.)

Ne ragadjunk le: ügyesek, motiváltak, kitartóak és szorgalmasak voltunk, a várva várt célt elértük. A legrosszabb, amit tehetünk, hogy leragadunk, belesüppedünk a mámorba. Az élet egy örök körforgás és változás: haladjunk vele! Találjunk újabb és újabb elérendő álmokat, tevékenykedjünk szorgalmasan. Amint felértünk a létra tetejére, örüljünk, ugrándozzunk jókedvünkben, pihenjünk meg egy kicsit. Aztán irány előre! Élvezhetjük a siker ízét, büszkék lehetünk magunkra, de menjünk tovább. Minden nap adjunk értelmet az életünknek!

Segítség: nem kell szégyellni magunkat, ha segítséget kérünk. Lehet az bármelyik szerettünk, egy szakember: ha úgy érezzük, egyedül nem megy, hagyjuk a büszkeségünket a csudába, keressünk valakit. Legyen szó egy baráti beszélgetésről, tanácskérésről, egy terápiáról, egy társról, aki eljár velünk edzeni… Ez nem csak magunkon segít, de közben új emberekkel ismerkedhetünk meg, szorosabbá fűzhetjük meglévő ismerőseinkkel a kapcsolatunkat. Egyet jegyezzünk meg: a büszkeség sok esetben nem visz minket előrébb.

Sok sikert kívánok a céljai elérésben! Ne félj változtatni, légy nyitott és kövesd a belső szemed által eléd vetített boldogság képét. Lehet, hogy ez a gödör mégsem olyan mély?

Szerző
Jegenyés Dóra

Jegenyés Dóra vagyok, immár 22 éve. Tanulmányaimban érintettem már csecsemő- és gyermeknevelő gondozást és hasonlókat. Jelenleg a munka világában járok: gyűjtök az álmaimra, más tudományokkal, területekkel is szeretnék megismerkedni.

Jegenyés Dóra összes írása »

TETSZIK A CIKK? KÜLDD TOVÁBB ISMERŐSÖDNEK!
4890 84 7830
oktatási intézmény klub itthon és külföldön bejegyzés a témákhoz



 

Szeretettel köszöntünk a Boldogságprogram blog oldalán.
Ezen az oldalon folyamatosan megosztjuk veled a legújabb boldogságtanulmányokat, továbbá hétről hétre életminőség jobbító, egészségmegőrző cikkeket olvashatsz.