Tarts Velünk Te is!
23003 regisztrált felhasználó

Számíthatunk segítségre?

2018. február 1.

A Boldogságprogramban februárban a megküzdés témáját járjuk körül. A nehéz helyzetekkel való szembenézésben, a problémák megoldásában megsokszorozza az erőnket, ha tudjuk, hogy támogatást, segítséget várhatunk valakitől. De vajon természetes, hogy ilyenkor segítjük egymást?

Segítek, mert az jó neked – és jó nekem.  A segítségnyújtás témakörében többször hallhatjuk az altruizmus kifejezést, mely olyan magatartás, mely a másik megsegítésére irányul, személyes jutalomra való tekintet nélkül. De vajon mi áll a hátterében, miért, kinek és mikor segítünk?

Biológiai gyökerek?

Egyes elméletek szerint az altruizmus nem lehet biológiai örökségünk része, hiszen az ember alapvetően önző, saját génjeinek továbbadása a célja, így az altruizmus csakis a kultúra terméke lehet. Más elméletek azonban úgy vélik, hogy az altruizmus emberi természetünk része, hiszen segíti a túlélésünket:

  • hajlamosabbak vagyunk segíteni rokonainknak, akikkel közös génjeink vannak,
  • gyakran kifizetődik,
  • az empátiára épül,
  • csoportnormává alakul, melynek követése elősegítheti a saját túlélést is.

Mitől függ, hogy segítünk-e a másiknak?

A segítségnyújtás folyamata minden esetben a segítségre szoruló észlelésével kezdődik. Azt, hogy végül segítünk-e a rászorulónak, számos tényező befolyásolja:
megérdemeltség: ha úgy gondoljuk, hogy valaki önhibáján kívül került jelenlegi helyzetébe, valószínűbb, hogy segítünk;
hasonlóság: minél inkább hasonlít ránk a másik, annál valószínűbb, hogy segítünk;
költségek: a segítségnyújtáshoz szükséges képességeink megléte vagy azok hiánya befolyásolja a segítségnyújtást;
nyereségek: a másik szenvedése miatt érzett fájdalmat enyhítjük, ezáltal érzelmi nyereség motiválhatja a segítségnyújtást;
aktív, a segítségnyújtást támogató normák: például idős emberek megsegítése;
mások jelenléte: csökkentheti a segítségnyújtás esélyét, hiszen a felelősség megoszlik.
Abigail Marsh szociálpszichológus olyan embereket vizsgált kutatásában, akikben a segítésnyújtás vágya teljesen hiányzik – pszichopaták agyi struktúráit vizsgálva arra volt kíváncsi, vajon van-e különbség köztük és nem pszichopata embertársaik között. Agyi képalkotó eljárásokkal kimutatta, hogy az agy azon része, mely többek között a félelem felismeréséért felelős – az amygdala –, pszichopaták esetében kisebb, és alulműködik félelemmel teli helyzet esetén. Ők tehát kevésbé tudják detektálni mások félelmét, így a helyzet észlelése is torzul. További kutatásaiból kiderült, hogy a kiemelkedően altruista ember sikeresebben ismeri fel mások félelmét, amygdalájának mérete átlagosan 8%-kal nagyobb, és intenzívebb reakciót mutat félelem esetén.

Lehetőségeink

Marsh úgy látja, hogy pozitív tendencia mutatkozik segítségnyújtás terén. Ami 100 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt (például a véradás), ma már a segítségnyújtás hétköznapi, mindennapi formája. Véleménye szerint ez a jóléti társadalmak kialakulásának köszönhető, hiszen az embereknek lehetőségük van kifelé, mások felé fordulni – és erre tudatosan is lehet törekedni:
Dolgozzunk segítőkész énképünk erősítésén! – A segítségnyújtás tudatos gyakorlása ösztönzi a segítőkész hozzáállásunkat, aktivitásunkat.
Emlékezzünk: mindannyian emberek vagyunk, mindannyian kerülhetünk olyan helyzetbe, amiben segítségre szorulunk. – A hasonlóság érzése empátiát szül, ami pedig segítségnyújtásra sarkall.
Mutassunk példát! – Segítsük elő a proszociális magatartást azzal, hogy mi magunk is képviseljük azt!
„Az élet egyik legszebb kárpótlása az, hogy egyetlen ember sem tud őszintén segíteni egy másikon anélkül, hogy ne segítene ezzel saját magán is.” Ralph Waldo Emerson
Számos lehetőség akad a segítségnyújtásra nap mint nap, és valamennyien tudunk segíteni a magunk szintjén. Sokat tudunk az altruizmusról, tegyünk is érte, hogy a gyakorlatban is találkozzunk vele!

Marsh, A. (2016). Why some people are more altruistic than others. http://www.ted.com/talks/abigail_marsh_why_some_people_are_more_altruistic_than_others#t-314588
Smith, E. R. & Mackie, D. M. (2001). Szociálpszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.
Szerző
Ács Marianna

Mindig is vágytam arra, hogy megismerjem, hogyan működünk, mi tesz minket azzá, akik vagyunk és hogyan tudunk egy teljes, boldog életet élni. Pszichológiai, pedagógiai és tréneri hátteremre támaszkodva kutatom a fejlődés lehetőségeit, hogy többet tudjak meg magamról és ezáltal mindannyiunkról.

Ács Marianna összes írása »

TETSZIK A CIKK? KÜLDD TOVÁBB ISMERŐSÖDNEK!
4890 84 7789
oktatási intézmény klub itthon és külföldön bejegyzés a témákhoz

 

Szeretettel köszöntünk a Boldogságprogram blog oldalán.
Ezen az oldalon folyamatosan megosztjuk veled a legújabb boldogságtanulmányokat, továbbá hétről hétre életminőség jobbító, egészségmegőrző cikkeket olvashatsz.