Tarts Velünk Te is!
24227 regisztrált felhasználó

Irigység – az arctalan ismerős

2016. augusztus 1.

– első rész –

A mai bejegyzésemmel szeretnék a boldogságkutatásban egy – a véleményem szerint –figyelemért kiáltó rést betölteni. Van ugyanis egy érzelem, aminek természetével, és megélésével úgy gondolom, hogy indokolatlanul keveset foglalkozunk, főleg annak fényében, hogy közvetlen vagy közvetett hatásában, rendkívüli módon, a világon szinte minden ember érintett. Első bejegyzésemmel szeretném először általánosságban körüljárni az irigység érzelmét, egy következő bejegyzésem alkalmával pedig a boldogsággal kapcsolatos összefüggéseit szeretném megosztani.

Ahogy az emóciókról az általánosan elmondható, az irigységet is nehéz egzakt módon meghatározni. Talán segít az azonosítást, ha azt vizsgáljuk, milyen fiziológiai tüneteket okozhat az átélése – például gyomorfájdalom, elszoruló torok, emelkedett pulzusszám, és van az a jellegzetes „manós érzés” – ahogy mi ezt a barátnőimmel nem túl tudományosan hívni szoktuk (az az elnehezülő, rossz lelkiállapotot okozó érzés, mintha egy gonosz kis törpe táborozna az ember mellkasán.).

Féltékenység

Azonban akkor is hasonló panaszokról számolhatunk be, ha például féltékenységet érzünk. A két érzelem azonban hiába váltja ki majdhogynem ugyanazokat a testi/lelki tüneteket, és használja a köznyelv néha szinonimaszavakként, azok mégis jól elkülöníthetők egymástól.

Mikor beszélünk az egyikről és mikor a másikról? Rom Harré, aki a különböző nyelvek érzelmi szókészletének azonosításával foglalkozott, valahogy így foglalta össze a kettő közötti különbséget 1986-os kutatásai alapján: Ha például ’férif1’ sétál az utcán, és meglátja egy kávézó teraszán kedélyesen beszélgetni ’nő1’-et (aki történetesen ’férfi1’ felesége) és ’férfi2’-t (aki történetesen egy közös barátjuk), akkor szinte magabiztosan kijelenthetjük, hogy ’férfi1’ tüneteit a féltékenység okozhatja. Azonban, hogyha ’férfi1’ (aki ez esetben egy egyedülálló férfi) sétál az utcán, és meglátja egy kávézó teraszán kedélyesen beszélgetni ’nő1’-et és ’férfi2’-t, akiket nem ismer, csak annyit tud róluk, hogy vélhetően egy pár, akik jól érzik magukat egy hétvégi délutánon, akkor ’férfi1’ tüneteit az irigység okozhatja.

Igazságtalanság

Az igazságtalanság megélése vagy az, ha valakit a szerintünk igazságtalanul ér pozitív megkülönböztetés, feltétlenül megemlítendő az irigységről való értekezéskor. (Mindig igyekezzünk körültekintően eljárni, és vegyük figyelembe, hogy valaminek az igazságosként vagy éppen igazságtalanként való megítélése a személyes preferenciáinkon alapszik!) A magunkkal szemben érzett igazságtalanság megélése könnyen felkorbácsolhatja bennünk az irigység fullasztó hullámait, ám a kettő együtt járása nem feltétlenül szükségszerű.

A modern korok társadalmáról általánosságban elmondható, hogy tagjait leginkább materiális eredetű irigység gyötri. Ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk határozni, hogy mi az, ami a számunkra „piros gomb”, vegyünk egy képzeletbeli körzőt, és rajzoljunk magunk köré egy kört, amelyen belül a számunkra fontos dolgokat (legyenek azok megvalósultak vagy még beteljesületlenek) és személyeket helyezzük el. Ez a kör tartalmazza a személyes preferenciáinkat, vagyis ezek lesznek azok a tételek, amelyek mások általi „megsértése” esetén könnyen élhetünk át irigységet. Ha le szeretnénk szokni arról, hogy elmerüljünk ebben a boldogsággyilkos érzelemben, jobb, ha pontosan ismerjük ezt a listát, és minél tudatosabban kezeljük az elemeit!

Ha a szomszéd fűje zöldebb…

Mivel ez a felsorolás mindenki számára szubjektív, így elképzelhető, hogy ami számunkra egy teljesen jelentéktelen dolog, az a másik számára teljes felháborodást és érzelmi viharokat okoz. A social media korában nem kell messzire mennünk, hogy megtaláljuk a tökéletes példákat. Elég, ha egy celeb Facebook oldalát keressük fel és megnézzük a „rajongók” kommentjeit, egy-egy nyilvánvalóan reklámértékű poszt alatt. Lesz, aki még a korpás hajat is irigyli valakitől, és lesz, aki még a méregdrága luxusautónak is olyan őszintén tud örülni, mintha ő kapta volna meg egy fél életen át tartó tesztvezetésre.

Nem csak a tárgyak és státuszok válthatnak ki belőlünk ellenérzéseket, hanem bizonyos személyek is. Van, aki ezt emulációként élni meg, vagyis csodálja a másik felet, szeretne vele egyenrangúvá válni vagy túlteljesíteni (motivációként használja az „irigyelt” felet) – mindezt komolyabb ellenérzés nélkül. Van, aki pedig emésztő dühöt érez egy-egy személy puszta látványától is, mert vagy igazságtalannak érzi a helyzetét a másikkal szemben, vagy olyan vélt vagy valós kisebbrendűségi, alkalmatlansági érzést vált ki belőle, amely végül irigységként manifesztálódik. Ez ismét azon múlik, hogy az irigyelt személy mennyire van benn a körzővel megrajzolt preferenciakörünkben. Van, akitől az ötös lottót sem sajnáljuk és van, akinek a legkisebb jó szerencséje is csípi a szemünket.

Jobb száz irigy, mint egy szánó.

Apropó, jó szerencse! A témában tett utcai kutatásaim alkalmával észrevettem, hogy szeretjük az irigységünk tüzét mások jó szerencséjével eloltani. Vagyis szeretjük azt hinni, hogy nekünk azért nincs meg az a „valamink”, amit a másiktól irigylünk, mert neki szerencséje volt nekünk pedig nem. Így voltaképpen mentesülünk az alól, hogy elmaradásainkat önmagunk és mások előtt be kelljen ismernünk. Az fel sem merül, hogy esetleg nem dolgoztunk valamiért elég keményen, vagy nem tettünk meg minden tőlünk telhetőt, egyszerűen azzal indokoljuk a pszichés konfrontációt, hogy a szerencse nem a számunkra kedvező módon alakította a helyzetet. A szerencsére való hivatkozás mellett, a teljes elhatárolódást figyeltem még meg mint válaszreakciót. Ha valaki megsérti a körzővel rajzolt határunkat, vagy valami olyasvalamire tesz szert, ami nekünk (egyelőre) nem adatott meg, akkor alkalmi némaságba, vakságba, vagy süketségbe burkolózunk, mikor éppen mibe.

Tekinthetünk erre is úgy, mint a feldolgozási folyamat részére, de erről bővebben a következő bejegyzésben szeretnék majd írni.

Összességében elmondhatjuk, hogy akkor realizálunk irigységet, mikor úgy érezzük, hogy valaki megsértette a felrajzolt, személyes prioritáskörünket, és valami olyanra tett szert, ami a számunkra még beteljesületlen.

Következő bejegyzésemben arra vonatkozóan szeretnék tanácsot adni, hogy hogyan győzedelmeskedhetünk az irigység felett és mi a teendőnk akkor, hogy ha a kialakuló gyomortáji rossz érzésből, kisebbrendűségi frusztrációból győztesen szeretnénk kikerülni.

Az írásban felhasználtam Tóth László Az irigység gazdaságpszichológiai elemzése című doktori értekezését (SZTE Gazdaságtudományi Kar, Szeged, 2009.)

 

Szerző
Csabai Krisztina

Több éve már, hogy napi szinten foglalkozom a boldogság témakörével. Teszem ezt Humánerőforrás menedzser diplomával és Andragógia master oklevéllel. Kedvenc vizsgálódási területem a „munkaerőpiaci boldogság” és a hétköznapi produktivitás. Nem csak mint blogger foglalkozom ezekkel a területekkel, hanem rendszeresen tartok előadásokat is a témában. Jelenleg a bankszektorban dolgozom.

Csabai Krisztina összes írása »

TETSZIK A CIKK? KÜLDD TOVÁBB ISMERŐSÖDNEK!
4890 84 7830
oktatási intézmény klub itthon és külföldön bejegyzés a témákhoz



 

Szeretettel köszöntünk a Boldogságprogram blog oldalán.
Ezen az oldalon folyamatosan megosztjuk veled a legújabb boldogságtanulmányokat, továbbá hétről hétre életminőség jobbító, egészségmegőrző cikkeket olvashatsz.