Tarts Velünk Te is!
24227 regisztrált felhasználó

Gondolatfoszlányok a célokról

2016. január 31.

Elérkeztünk január utolsó napjához. E hónap témája a célok kitűzéséről és azok eléréséről szólt: remélem, mindenki eredményesen, megújult lendülettel és motivációval kezdte az évet. ,,Zárásként”, levezetésként, csokorba szedtem azokat a gondolatokat, melyek még kikívánkoznának belőlem a témához kapcsolódóan.

Harmónia önmagammal és a világgal

Egy szervezetlen, ,,össze-vissza” hadsereg nem tud a csatába indulni. Ilyenek vagyunk mi is: amíg magamban nem teremtek egyensúlyt, amíg nem vagyok tisztában saját énemmel, addig a külvilágban is rendetlenséget fogok teremteni. Amíg önmagammal háborúban és káoszban élek, addig a külső tényezőkkel is örök csatát fogok vívni. Minden egyes témánál ide lyukadunk ki: az önmagammal ápolt kapcsolat rányomja a bélyegét minden másra is. Minden szál belőlem fut. Ameddig nem vagyok tisztában saját erősségeimmel, gyengeségeimmel, ameddig nem tudom a határaimat, igényeimet, tulajdonságaimat, képességeimet… Addig a céljaim csak álmok maradnak. Sablonosnak hangzik a szöveg, hogy az önismeret milyen fontos, de ha megtanulunk magunkba nézni és önvizsgálatot tartani, rájöhetünk: minden rajtunk múlik. Miben vagy erős? Azt használd ki! Miben vagy gyenge? Azt fogadd el, fejleszd! Mit is szeretnék? Így határozom meg a céljaimat! Mik a képességeim? Az alapján tudok fejlődni, olyan tempóban és iramban! Mik a határaim, mihez ragaszkodom? Azokhoz igazítom terveimet, azokat igyekszem átlépni! Ha megismerjük gondolataink és tetteink kovácsát - azaz önmagunkat -, máris tudatosabban vághatunk neki céljaink megvalósításának.

No és mi a helyzet ezután? Rájöttünk, hogy mi vagyunk életünk mágusai, tudatosan, felvértezve indulunk a csatába. Az életbe. Ám előfordulhat, hogy néhány ütközetnél alul maradunk: mi ilyenkor a teendő? Ahogy említettem, először magunkban keressük a választ. Nem azért, mert mi ennyire pesszimisták és sajnálatra méltóak vagyunk, hanem mert megtanultuk: minden belőlünk indul ki. De a célok elérésében, a csatában a világ és a történések elfogadása is szerepet játszik. Ha harmóniában élünk önmagunkkal, a világ is békés(ebb) hellyé változik. Megtanuljuk kezelni és elfogadni a nehéz helyzeteket, majd kihozni belőlük a legjobbat. Nem sajnálkozunk, hibáztatunk és jajveszékelünk a kudarc után: hanem felállunk, és újratervezzük az útvonalat. Hiszen mindennek oka van: ha elbuksz céljaid rögös útján, az azt jelenti: valamit alakítani kell még rajta, csiszolni. Akár hiszitek, akár nem: minden értetek van - nem ellenetek.

Nyitottság a fókuszálás közben

,,Hogyan dönthetnéd el a jövőt? Ki vagy te, hogy dönts az ismeretlen felől? Hogyan lehetne rögzíteni a jövőt? A jövő az, amit még nem ismerünk. A jövő egy nyitott lehetőség. Egy célpont rögzítésével a jövőd nem jövő többé, mert nem nyitott többé. Kiválasztottál egy lehetőséget a sok közül, mert amikor minden lehetőség nyitott volt, az volt a jövő. Most minden lehetőséget elvetettél, egyetlenegyet választottál közülük. Az nem jövő többé, hanem a múltad. Amikor meghatározol egy célpontot, akkor a múlt határoz. Múltbeli tapasztalataid, a múltról alkotott tudás dönt. Megölöd a jövőt - a múltadat ismételgeted, talán egy kissé módosítva, egy kicsit megváltoztatva itt-ott, a kényelmednek, kívánalmaidnak megfelelően.
Újrafestve, felújítva, de még mindig a múltból jön. Így tűnik el a jövő a szemed elől: egy célpont elhatározásával eltűnik a jövő a szemed elől. Halottá válsz, gépezetként kezdesz működni." 
/Osho - Intuíció/

Osho szavaival egyet is értek - meg nem is. Kicsit sarkított a megfogalmazás, de azért van benne igazság. A célok kitűzése igenis értelmes dolog: rengeteg mindent tanulhatunk és érhetünk el általuk. De akkor mi az igazság e sorok mögött? Nem rossz az, ha nagyon koncentrálunk álmainkra, de közben nem szabadna figyelmen kívül hagynunk a világ többi lehetőségét sem, ami szembejön velünk. Amikor nagyon akarunk valamit, és harcolunk valamiért, képesek vagyunk odébb hessegetni a többi ajtót, amit ki lehetne nyitni. Képlékenynek kell lenni, hajlanunk a változásokra. Hiszen sosem tudhatjuk, mit hoz az élet? Lehet, hogy egy sokkal jobb dolgot? Igen, lehet - sőt, kell is - harcolni az álmainkért, de közben ne gubózzunk, zárkózzunk be. Maradjunk nyitottak, figyeljünk: sosem tudhatjuk, melyik ajtó vezet a boldogsághoz.

Zárásként - avagy néha bízzuk magunkat az élet sodrására

Annyi imát elmorzsolunk, annyi kívánságot fogalmazunk meg életünk során... Ezt akarom, azt akarom, kérlek Istenem, ezt meg azt add meg nekem... Mert azt hisszük, szükségünk van a még több pénzre, a jobb autóra, arra az ékszerre, arra a nőre, arra a pasira, arra a munkára... Mennyi kívánság, mennyi álom! Aztán lehet, hogy megkapjuk, egy darabig élvezzük, aztán még több kell. Megvan az új autó, de kell a legújabb! Az a másik csaj jobban néz ki, ő kell inkább! Nem lehetne a másikat?... Vég nélkül áhítozunk, azt hisszük, ha az általunk megfogalmazott kívánságok teljesülnek, az életünk pazar lesz. Tökéletes. Akkor mindenünk meglesz. Aztán, ha belegondolunk, ezekkel a tárgyakkal, dolgokkal, emberekkel, akiket sokszor annyira kívánunk... Nem lesz jobb az életünk. Megkapom, amit akarok, de pár nap, hét, év múlva már nem fog kielégíteni, mégse lesz jó, beüt a krach. Pedig mi azt nemrég még mennyire akartuk!

Nem, mi, a legtöbben nem tudjuk, mire van szükségünk. Mert az, amit akarunk, amit kívánunk, és az, amire szükségünk van valójában... Ez a két dolog sokszor közel sem fedi egymást. Oké, ha elromlik a régi autó, akkor kellhet az újabb... De nem kell mindig feltétlenül az, amit kérünk. Elvakít minket a kielégülési vágy, mert azt hisszük, boldogabbak leszünk a makacs vágyainktól, és azok tárgyától. Amikor nem érünk el valamit, akkor meg szidjuk az eget, hogy miért nem érdemlem meg a kívánságaim teljesülését. Pedig lehet, ha elengednénk a ,,túláhított" dolgot, valami sokkal szebb jönne a helyébe.

Mi a tanulság? Előfordulhat, hogy vágyaink és céljaink nem minket, valódi énünket és életünket szolgálják, hanem makacs egónkat. Jó célt szolgálok én az álmommal? Több és teljesebb leszek vele? Csak őszintén… Ha igen a válasz: uccu neki! Ám, ha nemet mondunk, értékeljük felül kívánságainkat… Merre tovább?

Találkozunk a következő állomáson!

Sok sikert!
 

Szerző
Jegenyés Dóra

Jegenyés Dóra vagyok, immár 22 éve. Tanulmányaimban érintettem már csecsemő- és gyermeknevelő gondozást és hasonlókat. Jelenleg a munka világában járok: gyűjtök az álmaimra, más tudományokkal, területekkel is szeretnék megismerkedni.

Jegenyés Dóra összes írása »

TETSZIK A CIKK? KÜLDD TOVÁBB ISMERŐSÖDNEK!
4890 84 7830
oktatási intézmény klub itthon és külföldön bejegyzés a témákhoz



 

Szeretettel köszöntünk a Boldogságprogram blog oldalán.
Ezen az oldalon folyamatosan megosztjuk veled a legújabb boldogságtanulmányokat, továbbá hétről hétre életminőség jobbító, egészségmegőrző cikkeket olvashatsz.