Tarts Velünk Te is!
24425 regisztrált felhasználó

Egyedül is szuperül - avagy a ,,sikeres” kapcsolataink alapja

2015. november 8.

Elérkeztünk a Boldogságprogram harmadik hónapjához, melynek fő témája a társas kapcsolatok. Nem véletlenül foglalkozunk már a program elején ezzel a témával, hiszen a körülöttünk levő emberek, kapcsolatok behálózzák életünket. Családi viszonyok, barátok, szerelmek, hivatalos ismeretségek - megannyi ismerős, megannyi személyiség, megannyi élmény és összeköttetés. A mindennapokban ritkán gondolunk bele abba, mennyi ember vesz minket körül, és ők mekkora szerepet kapnak a világunkban. Tömérdek írás született már arról, hogy mi a tökéletes kapcsolatok titka. Mit kell tennünk, hogy megtartsuk a pasinkat, hogy jól kijöjjünk a munkatársakkal, a családdal? Mi a szuper barátság kulcsa? Szánjunk időt a kapcsolataink ápolására, legyünk empatikusak, beszélgessünk… Ezek mind hasznos tanácsok… De belegondoltál már abba, hogy az egyedüllétünk minősége mennyiben határozza meg a kapcsolatainkat? Hogy miről is beszélek?

Társas kapcsolatok a hónap témája, mégis miért az egyedüllétről írok?

Mindig magunkból indulunk ki. Az, ahogyan önmagunkkal bánunk, saját testünkkel, lelkünkkel, alapjaiban véve meghatározza azt, ahogyan a környezetünkkel viselkedünk. Nem egy újkeletű megfigyelés, de aki hasznosan el tudja tölteni magányos perceit, aki képes saját személyének időt szentelni, az kiegyensúlyozottabb, és a kapcsolatai is egészségesebbek. De vannak, akik félnek ettől - attól, hogy egyedül legyenek. Hiszen ilyenkor kettesben maradunk gondolatainkkal, érzéseinkkel. Sokan érzik azt, hogy ilyenkor megáll körülöttük az élet, őket nem szereti senki, kiesnek valamiből. Ők akár menekülhetnek is attól, hogy elszakadjanak a környezetüktől, foggal-körömmel ragaszkodnak a partnerükhöz, családtagjaikhoz, barátaikhoz. Tucatnyi más oka is lehet ennek, de tény, hogy ez nem túl egészséges. Az, aki leginkább menekülésként használja a másikat, mentsvárként tekint rá, az mindig is maga miatt fogja szeretni, kedvelni a másik személyt. Annak mindig csak önmaga lesz a legfontosabb egy kapcsolatban. A partner csak azt az igényt fogja kielégíteni neki, hogy valakivel legyen. De hova vezet ez? Oda, hogy lassan kisajátítjuk emberünket, csak a kapaszkodót fogjuk látni benne, ez pedig hosszú távon nem vezet sehova! Egy jól működő, egészséges kapcsolathoz két egész ember kell - amíg az egyik csak egy ,,fél”, addig ez nem lesz egyenrangú, előrevivő, boldogító társulás. (Ez úgy veszem észre, napjainkban egyre nagyobb probléma.)

Tanulni a magányt

Igen, ehhez hozzá kell szokni. Aki eddig kifejezetten utált önmagával kettesben maradni, annak idő kell ahhoz, hogy kibéküljön ezzel. Ez is az elfogadás része: el kell fogadnunk magunkat, társaságunkat ahhoz, hogy másokkal ,,szövetséget” tudjunk létrehozni. Amíg félünk a magánytól, félünk saját magunktól, addig a másikkal sem fogunk teljesen megbékélni, addig csak egy oltalmazót látunk benne. Leírok pár ,,módszert”, ami segíthet abban, hogy inspirálóan, pihentetően hasson ránk az egyedül töltött idő, és energiát adjon nekünk:

- Amint egyedül maradunk, és szorongani kezdünk emiatt, írjuk fel egy kis noteszba, papírra a jelenlegi gondolatainkat, és beszéljük meg magunkkal: félelmek és tabuk nélkül. Hiszen ki lehetne a legjobb társaságunk, ha nem saját személyünk? Amint ebbe belejövünk, már szinte várni fogjuk azt az időt, amikor csendben, önmagunkkal lehetünk.
- Találjunk egy hobbit, amit egyedül tudunk művelni: legyen az egy sport, olvasás, zenehallgatás. E tevékenységek között el tudjuk engedni magunkat, de közben elmélkedhetünk, pozitív energiával tölthetjük fel testünket-lelkünket.
- Tanuljuk meg elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. A külső és belső adottságainkkal, értékeinkkel együtt. Az érzelmeinkkel, gondolatainkkal, motivációinkkal együtt. Amint megbékélünk a legfontosabb személlyel az életünkben, nem félünk vele időt tölteni. (Ugye értitek, hogy most saját magunkra gondoltam?)

Ez miben fog nekem segíteni?

Amint szert teszünk a magány tudományára, nem azért fogunk kapcsolatokat keresni, nem azért fogunk szeretni valakit, mert ő egy mentsvár, ő egy védelmező. Azért fogjuk kedvelni, mert ő olyan, amilyen. A belső-külső tulajdonságai miatt, mert szeret és elfogad engem. Nem egy menekülési útvonal lesz az életemben, hanem egy másik, egyenrangú fél, aki a társam. (Vagy az édesanyám, a legjobb barátom.) A társunk nem a drogunk lesz, aki nélkül elveszítjük önmagunkat. Ez nem egy ,,normális” kapcsolat. A normális kapcsolatban megmarad az embernek a saját tere, ideális esetben nem veszekedés a vége annak, ha a partnerünk például  MÁSOKKAL szeretne időt tölteni. Milyen barátság, kapcsolat az, amiben a társunkat magunkhoz láncoljuk? Ha nem tudjuk magunkat elviselni, másokat se fogunk hosszú távon. Ha nem tudjuk magunkat elviselni, egy menekülés lesz az életünk, melyben mindig mások után futkosunk, mások oltalmára vágyunk. Persze, néha jól esik, ha pátyolgatnak minket, de a drága kis életünknek mi vagyunk a kapitányai. Ideális esetben.

Boldog kapcsolatokra fel!

Becsüljük meg a körülöttünk levő embereket, hiszen ők a motorjai az életünknek. Szeressük őket a személyiségükért, és ne a vágyaink kielégítőjeként. Becsüljük meg önmagunkat, hiszen mi vagyunk a kapitányai és legjobb barátai a személyünknek, életünknek. Szeressük magunkat a személyiségünkért, és ne féljünk attól, hogy időt töltsünk ezzel a csodálatos emberrel, akik vagyunk. Több dolgot is nyerünk ezáltal! Amint kibékülünk önnön személyünkkel, nem lesz probléma az, hogy randevúra hívjuk azt. Amint megtanuljuk ezt a randevút kellemesen eltölteni magunkkal, a másokkal eltöltött idő is értékesebb lesz, jobban megbecsüljük azt. A szerelmünk, a legjobb barátunk, az anyukánk, apukánk, testvérünk, nem egy önmagunk előli menekülési útvonal lesz. Itt kezdődhetne a téma, hogy mi a tökéletes kapcsolat titka. Innentől kezdődhetne. Sajnos sokan elfelejtik, hogy a legfontosabb társas kapcsolat az a magunkkal ápolt. Ha ezt a szövetséget jól kezeljük, a többivel sem lesz probléma. Csak magunkba kell nézni. Ennyi az egész.

 

Szerző
Jegenyés Dóra

Jegenyés Dóra vagyok, immár 22 éve. Tanulmányaimban érintettem már csecsemő- és gyermeknevelő gondozást és hasonlókat. Jelenleg a munka világában járok: gyűjtök az álmaimra, más tudományokkal, területekkel is szeretnék megismerkedni.

Jegenyés Dóra összes írása »

TETSZIK A CIKK? KÜLDD TOVÁBB ISMERŐSÖDNEK!
4890 84 7861
oktatási intézmény klub itthon és külföldön bejegyzés a témákhoz





 

Szeretettel köszöntünk a Boldogságprogram blog oldalán.
Ezen az oldalon folyamatosan megosztjuk veled a legújabb boldogságtanulmányokat, továbbá hétről hétre életminőség jobbító, egészségmegőrző cikkeket olvashatsz.