Tarts Velünk Te is!
20892 regisztrált felhasználó

Az énképről másképp

2017. június 12.

Manapság már köztudott az, hogy az önértékelésünk szempontjából rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy hogyan látjuk magunkat, milyen képet alakítottunk ki magunkról életünk során, vagyis milyen énképpel rendelkezünk. Ezért ahelyett, hogy az énkép jelentőségét kezdeném el taglalni, inkább arról szeretnék röviden írni, hogy mi is az az énkép, hogyan épül fel, és hogyan vélekedtek róla az egyes elméletalkotók.

Az énkép a pszichológia egyik kulcsfontosságú, sokat vitatott fogalma, ami százéves múltra tekint vissza. Az énkép kialakulása, fejlődése foglalkoztatta a pszichoanalitikusokat, a humanisztikus pszichológia követőit, a tárgykapcsolati elméletek alkotóit, valamint a szociálpszichológusokat is, és a fejlődéslélektanban is központi fogalom az énkép. 

Az énkép

Az énkép azoknak a személyiségvonásoknak az összessége, melyek az egyén önmagának tulajdonít. Kialakulása hosszú tanulási folyamat eredménye, mely az egymást követő korszakok során jelentős változáson megy keresztül. Fokozatosan, a szociális visszajelzések alapján bontakozik ki, és befolyásolja az egyéni megnyilvánulásokat. Tudatos és tudattalan elemekből áll, magába foglalja a testünkről, alkatunkról, fizikai tulajdonságainkról, képességeinkről, szexuális jellemzőinkről szerzett ismereteket.

Az énkép témájának első kidolgozója W. James volt, aki szerint az én két aspektusból áll, beszélhetünk megismerő és megismert énről. A megismert énnek további négy szintje van, melyek a következőek: testi, társas, anyagi és szellemi én, melyek mindegyike tartalmaz leíró kategóriát, értékelést, érzést.

Én és a másik

A szimbolikus interakcionista irányzat szerint, az én és a társadalom elválaszthatatlan egységet alkot, az én társas eredetű, csak a társadalomban jöhet létre, ami arra utal, hogy társas kapcsolatok nélkül, valamint az élet kezdetén még nem rendelkezünk énnel. C. H. Colley nevéhez kapcsolódik a „tükörkép-én” leírása, melynek középpontjában az áll, hogy a személy szerint mások hogyan látják őt. G. H. Mead is a társak szerepét hangsúlyozza az énkép kialakulásában. A folyamat szerinte úgy megy végbe, hogy a személy a többiek rá vonatkozó szerepét felveszi. Ez kétféleképpen történhet, az egyik a konkrét mintakövetés, a másik pedig a normatív szabályozás.

A konkrét mintakövetés során az illető konkrét szerepeket játszik el, mint például a szerepjáték során, de ezek a szerepek nem alkotnak rendszert, míg a normatív szabályozás során a gyermek az általános másik normáit, attitűdjeit tanulja meg. Csakúgy, mint James szerint, Mead elméletében is két aspektusa van az énnek, beszélhetünk reaktív énről és felépített énről. A reaktív én a spontaneitást, a kreativitást képviseli, biológiai szükségleteket, késztetéseket is tartalmazhat, míg a felépített én a személyiség normatív oldala, az interiorizált általános másik, a másik attitűdjeinek énbe vetített rendszere.

Az anya-gyerek kapcsolat

A pszichoanalízis tárgykapcsolati elméletei az anya-gyerek kapcsolatot helyezik a középpontba az énkép kialakulásának szempontjából. Az anya-gyermek kapcsolat minősége az, ami meghatározza a gyermek énjének egészséges, vagy patológiás természetét. Fontos megemlíteni Winnicott nevét, aki beszél „elég jó anyáról”, aki gyorsan és helyesen válaszol a csecsemő jelzéseire, ezzel megadja gyermekének az omnipotencia érzését. Idővel az anya kevésbé jól, és lassabban válaszol a gyermek jelzéseire, ez teszi lehetővé az én kialakulását. Elhanyagolás esetén nem alakul ki stabil én, túl szoros kapcsolat esetén a gyermek túl engedelmes lesz, behódolóvá válhat.

A korai kötődéselméletek mutatnak némi hasonlóságot a tárgykapcsolati elméletekkel, méghozzá abban, hogy kulcsfontosságú szerepe van az anya-gyermek kapcsolatnak, amely a későbbi társas kapcsolatok alapjául szolgál. A korai kötődéselméletek szempontjából nagyon fontos Bowlby munkássága, aki beszél belső munkamodellről. Szerinte a gyermek a kötődés során belső mentális reprezentációkat alakít ki magáról, a kötődési személyről, a világról, ezek a mentális tartalmak az ismétlődő tapasztalatok során alakulnak ki, és ezeket forgatókönyveknek vagy scripteknek is nevezzük. A gyermek munkamodelljének kialakításában a korai évek tapasztalatai játszanak legnagyobb szerepet. Ahogy a gyermek nő, a modellt a realitáshoz, a valósághoz igazítja, tehát feltételezhető egyfajta rugalmasság, de fontos, hogy ez a rugalmasság korlátozott.

Énképünk mozaikjai

A humanisztikus személyiséglélektani irányzat egyik jeles képviselője C. R. Rogers, aki szerint a megismerés és a terápiás kezelés középpontjában az énkép áll. Rogers szerint az énkép észlelések, érzések, attitűdök, értékek mintázata. Rogers beszél énideálról is, ami magába foglalja azt, hogy a személy valójában milyen szeretne lenni. Abban az esetben, ha az énkép és énideál közel van egymáshoz, a személy jól tud alkalmazkodni környezetéhez. (Peck és Withlow, 1983, idézi Kőrössy, 2004)

Az énképen belül egy másik értelmezés szerint három oldalról beszélhetünk: testképről, kognitív képről és szociális képről. 
A fent leírtak alapján azt mondhatjuk, hogy az énképünk rendkívül összetett, és jelentős erővel bír, meghatározza az önmagunkhoz, másokhoz, és a világhoz való viszonyulásunkat.
Ahhoz, hogy fejlődni, növekedni, és szeretni tudjunk, elengedhetetlen önmagunk elfogadása.

Lépések az énképünk tudatosítása felé

  • Te hogyan látod magad, és milyen érzéseket táplálsz önmagaddal kapcsolatban?
  • Milyen pozitív tulajdonságokkal rendelkezel?
  • Mi az, amit kimondottan szeretsz magadban?
  • Milyennek látnak mások?
  • Te vajon hasonlóképpen vélekedsz magadról, mint ahogy mások vélekednek rólad?

Válaszold meg a feltett kérdéseket, és indulj el az önelfogadás útján még ma!
 

Szerző
Végh Viktória

Végh Viktória vagyok, 28 éves. Középiskolai tanulmányaimat a Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola tánc tagozatán végeztem, majd idővel a Debreceni Egyetem pszichológia szakos hallgatója lettem. A BA képzés befejezése után a Pszichológiai Intézet MA képzésére nyertem felvételt. Jelenleg egy segítséggel élők nappali intézményében dolgozom. Szabad időmben szívesen veszek részt hivatásomhoz kapcsolódó képzéseken, tréningeken, illetve érdeklődési területeimhez kapcsoló kutatásokat, vizsgálatokat végzek. Mivel fontos szerepe van az életemben a segítségnyújtásnak, szabad időmben szívesen vállalok önkéntes tevékenységeket beteg embereket segítő alapítványoknál, látogatok el kórházak fekvőbeteg-ellátó osztályaira. Nagy álmom vált valóra, amikor csatlakozhattam a Jobb Veled a Világ Alapítvány csapatához.

Végh Viktória összes írása »

TETSZIK A CIKK? KÜLDD TOVÁBB ISMERŐSÖDNEK!
3212 84 7705
oktatási intézmény klub itthon és külföldön bejegyzés a témákhoz

 

 

Szeretettel köszöntünk a Boldogságprogram blog oldalán.
Ezen az oldalon folyamatosan megosztjuk veled a legújabb boldogságtanulmányokat, továbbá hétről hétre életminőség jobbító, egészségmegőrző cikkeket olvashatsz.