Tarts Velünk Te is!
24227 regisztrált felhasználó

A veszteség is motiválhat

2016. január 10.

Ahogy előző cikkemből kiderült nagyon fontos, hogy egy-egy célkitűzés során szakaszokban, apró lépésekben is gondolkodj, és ne csak a végcélt lásd magad előtt. Januári hónapunkban, a Boldogságprogramon belül a célok és azok sikeres elérése a témakörünk. Kezdd a ráhangolódást a cikkem első felével itt >>>

Nézzük mi minden derült még ki abból a bizonyos kutatásból, amivel megismerkedtünk szerdán. A résztvevők egyike - nevezzük Marynek - például rengeteg nehézséggel küzdött, amikor belefogott a kísérletbe. A férje öt hónappal korábban hunyt el, ő pedig tehetetlennek és elveszettnek érezte magát, ráadásul nem sokkal azelőtt ment nyugdíjba. A kutatók szerint sikerült belefeledkeznie abbéli törekvésébe, hogy elérje a célját, és a kísérlet végére sokkal boldogabb lett. Az eredeti céllistáján négy különböző cél szerepelt, jó célokra fordítani a tehetségemet, visszanyerni az önbizalmamat és a függetlenségemet, munka vagy jótékonykodás révén újra értelmet találni az életemnek, illetve új baráti körhöz csatlakozni. Ezekből a legutolsót emelte ki legfontosabbként. A tervezési szakaszban Mary adott részcélokra bontotta fel a negyedik célját: eljárok a nyugdíjasokkal reggelizni, hogy újabb tevékenységekben vehessek részt másokkal, inkább én fogok kezdeményezni és felhívom az embereket ahelyett, hogy rájuk várnék.

Marynek olyan akadályokkal kellett szembenéznie, hogy néha úgy érezte, legszívesebben feladná, közben ráadásul folyamatosan gyászolta élete két legnagyobb veszteségét, a férjét és a munkáját. A folyamat során a reményteli gondolkodás adott neki erőt, kézzelfogható és érzelmi támogatást kapott a vizsgálati csoporttól, és elhatározta, hogy pszichoterápiás kezelésen vesz részt, hogy feldolgozza a gyászt. A vizsgálati csoportok műhelyeinek vezetői feljegyezték, hogy Mary példamutató bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor a barátkozás céljáról volt szó, és akkor is, amikor újra meg akarta találni azt az energikus, határozott nőt, aki valaha volt. A kísérlet végére arról számolt be, hogy 75 százalékban elérte a célját, ugyanakkor kifejezetten érezte, hogy jó úton halad afelé, hogy meglelje korábbi önmagát, és egyre boldogabbá váljon a folyamat során. Láthatjuk, hogy számos eleme van annak, amikor elkötelezetten, lelkesen igyekszünk elérni a célt, ez a folyamat nehéz lehet, valójában mégsem bonyolult. Minden szükséges lépés logikus: egy álomból vagy egy látomásból indulunk ki, amelyet meg szeretnénk valósítani, ezt adott részcélokra bontjuk. Számba vesszük azokat a kételyeket és kihívásokat - esetleg fel is készülünk rájuk -, amelyek arra kényszerítenének bennünket, hogy adjuk fel a célunkat, majd hozzáfogunk a megvalósításhoz. Legyen bár az a célunk, hogy megházasodjunk, egy nagy irodalmi alkotást elolvassunk, kiválóan gördeszkázzunk, hogy nagyszerű albumokat készítsünk, vagy egyszerűen csak boldogabb emberré váljunk, megvan hozzá az erőnk. Ne feledjük, hogy a boldogsághoz már a célokra való törekvés is elég, nem feltétlenül kell elérnünk őket!

A boldog ember

Sonja Lyubomirsky boldogságkutató a Hogyan legyünk boldogabbak című könyvében bemutatott egy fantasztikus embert, aki sokunk példaképe lehet, ezért szeretném veletek megosztani a történetét. Ismerjük fel, hogy a szabad választásból örömtelien és lelkesen végzett munka mennyivel boldogabbá tehet, míg ugyanezt tehetjük kedvetlenül, szétszórtan és bánatosan is! Ha elhatározod, hogy jól érzed magad, akkor jól is fogod érezni magad, hiszen azt a parancsot adod ki, mert ez a te tudatos választásod. Ha ezt az optimista hozzáállást sugárzod a környezeted felé, a környezted ’kénytelen’ ezt visszasugározni rád, mint ahogyan a következő sorokban is olvashatjuk.

„Szeretnék elmesélni egy történetet egy férfiról, akivel interjút készítettem, és aki történetesen óvóbácsiként dolgozik. Kurt Schwengelnek hívják, és a saját oktatási körzetében arról híres, hogy ő a leginnovatívabb és legtehetségesebb pedagógus. Sok különböző forrásból hallottam, hogy fantasztikus óvóbácsi, elnyerte a Kristályalma „Legjobb Nevelő" díjat, saját tantervet dolgozott ki, amelyet mindig frissít és folyamatosan karbantart a honlapján. „Mr. Schwengel nem követi a szabályokat" - figyelmeztetett egy kislány az óvodából, úgyhogy már ebből kitalálhattam volna, hogy igazán boldog ember lehet. És az is. Tiszta energia, lelkesedés, leleményesség és szorgalom. „Imádom a munkámat. Akkor is ezt csinálnám, ha nem kapnék érte pénzt"- mondta nekem, de ez látszik is. Neki hivatás a munkája. Lehet, hogy unalmasnak hangzik a cél melletti elköteleződés boldogságfokozó stratégiája, de egyáltalán nem az! Enyhe kifejezés, hogy Mr. Schwengel elkötelezte magát a céljai mellett. Majd szétrobban a céloktól. Digitális filmeket készít a gyermekeiről, és olyan új játékokat talál ki, amelyektől a gyerekeket szinte szétveti a boldogság. Háromhetente megváltoztatja és új téma köré rendezi a tantervét, ami ennek megfelelő ruhákat, zenét, tematikus óvodai munkát és tanulmányi kirándulásokat jelent. A „Csillagok háborúja" a gyerekek kedvence, de imádják a kosárlabdát, Japánt és „A hiányzó kardhal rejtélyét" is. Egyetemi kosárlabda meccsekre hordja az óvodásokat, elviszi őket a tengerpartra és a dinoszaurusz múzeumba, s megtanítja nekik a bowling és a szusi alapjait. Amikor reggelente pontban fél kilenckor kinyitják az óvoda ajtaját, a gyerekek úgy rohannak be hozzá, mint valami rocksztárhoz.

Egész álló nap tervez, ír, elképzel és beszél. Fegyelmező fenomén. „Soha, de soha nem hallani az ő csoportjában, hogy árulkodnának a gyerekek" - tudatta velem egy anyuka, akinek korábban hozzá járt a gyereke. Olvasásra, ollóhasználatra, kártyajátékra és golyózásra tanítja az ötéveseket. És amikor épp nem keményen dolgozik, akkor keményen játszik. Hadd fogalmazzak meg valamit nagyon világosan! Mr. Schwengel nem mániákus, és nem is hibbant meg. Még csak nem is feltétlenül látszik boldogabbnak, mint te vagy én. Egyszerűen csak elkötelezett, áramlatban van, folyamatosan kapcsolatban áll a gyerekekkel és a felnőttekkel, és közben szinte elképzelhetetlenül élvezetessé teszi a munkáját és az életét. Biztos vagyok benne, hogy a kiváló óvóbácsikat és óvónéniket nem fizetik rendesen. Arról is meg vagyok győződve, hogy vannak köztük olyanok, akik Mr. Schwengellel ellentétben szidják a robotolást, a neveletlen gyerekeket és a szorongó, tolakodó szülőket. Sokféleképpen láthatjuk a világot, magunkat, a családunkat, a munkánkat és az élethelyzetünket. Amikor elhatározzuk, hogy boldogabbá válunk, akkor döntést hozunk arról, hogy melyik nézőpontot foglaljuk el, és elismerjük, hogy a választás rajtunk múlik. Mr. Schwengel úgy döntött, hogy a lehető legjobb tanárrá válik. Mindenki maga választ.” És Te hogy döntesz?

 

Szerző
Fodor Katalin

Az életem ajándék. A családom, a barátaim, a társaim mind segítenek abban, hogy önmagam jobban megismerjem. Szeretném jobbá tenni a saját és mások életét is azzal, hogy szeretem és elfogadom magam, fejlődök, ami által egyre boldogabbá válok.

Fodor Katalin összes írása »

TETSZIK A CIKK? KÜLDD TOVÁBB ISMERŐSÖDNEK!
4890 84 7830
oktatási intézmény klub itthon és külföldön bejegyzés a témákhoz



 

Szeretettel köszöntünk a Boldogságprogram blog oldalán.
Ezen az oldalon folyamatosan megosztjuk veled a legújabb boldogságtanulmányokat, továbbá hétről hétre életminőség jobbító, egészségmegőrző cikkeket olvashatsz.