Tarts Velünk Te is!
24227 regisztrált felhasználó

A megbocsátás a hála egyik megnyilvánulása III. rész

2016. április 29.

Van egy mondás: soha nem bocsátunk meg annak, akit megbántottunk.

Miért nem tudunk megbocsátani? Kinek kell megbocsátani? Kire haragszunk valójában? Mi szívja el az erőnket?

Bizonyára sokan találkoztunk már azzal a szituációval, hogy egy ártatlan szóra vagy cselekedetre a másik fél óriási felháborodással reagál, mintha legalábbis szemközt köptük volna. Megszeppenünk és csak nézünk kifelé a fejünkből. Az illető vérig sértődik, ezáltal jogot formál arra, hogy bántson bennünket. Ez egy tudatalatti mechanizmus a részéről, olyan sok elfojtott sértődés, indulat rakódott egymásra a lelkében, hogy egy semleges mondat is ki tudja robbantani belőle a lefojtott haragot. Mi vagyunk a szelep, amelyen keresztül megszabadulhat a bensőjét romboló feszültségtől. Ennek semmi köze hozzánk, csak éppen rosszkor voltunk rossz helyen. Ez persze így nem teljesen helyénvaló állítás, hiszen mi léptünk be abba a játszmába, ami ide fajult, de ez egy másik értekezés témája. Visszatérve a fenti szituációra, a ránk rontó fél is érzi, hogy nem mi tehetünk a haragjáról, mivel azonban már ránk ömlesztette a dühét, csak úgy tud – szerinte – méltóságteljes visszavonulót fújni, hogy fenntartja az ellenünk irányuló ellenszenvét, ő az, aki nem bocsát meg, mert ahhoz önvizsgálatot kellene tartania, hogy rájöjjön, mi az benne, ami kiváltja a negatív megnyilvánulásait. Ilyenkor, hiába akarnánk megnyugtatni azzal, hogy megbocsátóan viselkedünk, ez csak olaj a tűzre.

A szemet szemért, fogat fogért elv bibliai átokként ül rajtunk.

Ám, ha mégis megpróbálunk kiállni magunkért, ne várjunk el részéről semmiféle megtérést vagy megértést, mert az meghasonlást idézne elő benne, csak mi magunk tudunk visszavonulni. Ha ideig-óráig mégis megbánást mutat, ez megsokszorozódva fog visszaütni egy következő konfliktusban, amit - már tudjuk - önmagával vív.

Megvárhatjuk, amíg lecsillapodik, és nyugodt körülmények között megbeszélhetjük a helyzetet. Ez a szituáció ritkán áll elő, az illetőben a nyomógomb állandó inger alatt van, egy szélfuvallat is beaktiválhatja. Marad számunkra az önvizsgálat: ad-e annyi pozitívumot ez a kapcsolat nekünk, hogy érdemes benne maradnunk? Melyek a mi elakadásaink, amelyek miatt egy ilyen személy által provokáljuk ki a büntetést önmagunkra?
Egyet nem szabad: visszatámadni. Ekkor egy olyan ördögi spirálba hajszoljuk magunkat és egymást, amely révén fájdalmasan sebzünk és sebződünk.

Hogyan tudunk önmagunk fölé kerekedni?
Marad tehát a megbocsátás?

Igen. Megint csak: megbocsátás önmagunknak, amiért belesodródtunk egy ilyen szituációba, és marad az önfeltárás, hogy miért? Ha sikerül kibogozni az eredendő sérülésünket, megértjük, hogy egykor egy kiszolgáltatott szituációban nem tudtuk megvédeni magunkat, így áldozati pozícióba kerültünk. Később a hasonló szituációk egymásra rakódtak, és foglyul ejtettek minket, az első bevésődés alapján működünk. Ám ilyenkor azt is tisztázni kell magunkkal, hogy felnőttként már mi magunk irányítjuk a sorsunkat, és nem kell, nem szabad meghunyászkodnunk, és feladni az önérvényesítési képességünket. Csak így tudjuk elfogadni önmagunkat, és kivédeni, hogy újabb megalázó helyzetekbe navigáljuk magunkat. Megértjük, hogy ez az egész fiaskó nem csak az illetőről szól, hanem rólunk is. Ezáltal őt is elbocsáthatjuk, megbocsáthatunk neki. És mint társteremtőnek, hálásnak kell lennünk neki azért, hogy megmutatta nekünk saját elakadásainkat.

Minden bánatunk, minden örömünk rólunk szól 

Azt mutatja, hogyan viszonyulunk a bennünket ért ingerekhez. Megteremtettük-e a benső békénket, elfogadtuk-e önmagunkat, vagy még a külvilágban vívunk hiábavaló csatákat, ahelyett, hogy elcsendesednénk és megkeresnénk valódi énünket.
Erre jó és ezért fontos a megbocsátás.

 

Szerző
Pálfalvi Ilona

Nyugdíjas, korábban tanár, műfordító. Jelenleg saját meséim és regényeim, rajzaim népesítik be az életemet. És persze, a családom. Az élet nagy miértjeire keresem a válaszokat, hogy korábbi hivatásomhoz hűen, megoszthassam másokkal.

Pálfalvi Ilona összes írása »

TETSZIK A CIKK? KÜLDD TOVÁBB ISMERŐSÖDNEK!
4890 84 7830
oktatási intézmény klub itthon és külföldön bejegyzés a témákhoz



 

Szeretettel köszöntünk a Boldogságprogram blog oldalán.
Ezen az oldalon folyamatosan megosztjuk veled a legújabb boldogságtanulmányokat, továbbá hétről hétre életminőség jobbító, egészségmegőrző cikkeket olvashatsz.