Tarts Velünk Te is!
24227 regisztrált felhasználó

A boldogság nyomában

2015. október 3.

Szinte naponta van terítéken az új látásmód, miszerint a boldogság szempontjából sokkal fontosabb, hogy hogyan gondolkodunk - önmagunkról, a világról és másokról, mint az életünk objektív körülményei.

„Elménk külön kis világ, s önmagában pokolból mennyet, mennyből poklot varázsolhat”- írta John Milton az Elveszett Paradicsomban. 

A filozófusok, az írók és a dédnagymamák időtlen idők óta magasztalják a három alábbi boldogságfokozó tevékenységet: a hála kifejezését, az optimizmus gyakorlását, valamint a rágódásnak és önmagunk másokhoz méricskélésének elkerülését. Boldogságprogramunk első szakasza is ilyen alappilléreken nyugszik, hiszen tudományos kutatások bizonyították a pozitív gondolkodás ezen módszereit. Az olyan felkiáltások, mint „Légy egy kicsit derűlátóbb!",„Ne foglalkozz vele túl sokat!", és „Jobban éreznéd magad, ha néha megköszönnél valamit!", már nemzedékek óta újra meg újra elhangzanak életünk során. De mitől válnak fontossá számunkra manapság? Miért is szánnánk az értékes időnket és energiánkat arra, hogy megtanuljuk és szokásokká alakítsuk őket? És honnan tudjuk egyáltalán, hogy ezek a szokások tanulhatók - szemben a velünk született, öröklött dolgokkal -, s hogy még ha sikerülne is szokássá alakítanunk őket, akkor boldogabbak lennénk-e tőlük? Többek között ezekre a kérdésekre is választ ad Sonja Lyubomirsky boldogságkutató 'Hogyan legyünk boldogok' című könyvében.

Idézzük csak fel a kutatási eredményét, mely szerint a boldogság terén mutatott egyéni különbségek 50 százalékáért a gének, 10 százalékáért az életkörülményeink, a maradék 40 százalékáért pedig az felelős, hogy mit teszünk, és hogyan gondolkodunk - vagyis a szándékos tetteink és stratégiáink.

Gondolkodj és cselekedj másként, mint eddig

A titok nyitja természetesen ez a 40 százalék. Ha megfigyeljük a valóban boldog embereket, akkor megláthatjuk, hogy nemcsak ülnek a babérjaikon, hanem ők irányítják az eseményeket. Új megvilágításban kezdenek látni dolgokat, új teljesítményekre törekszenek, s kordában tartják a gondolataikat és érzéseiket. Összefoglalva: a szándékos igyekezettel kifejtett cselekvéseink erőteljesen befolyásolják, hogy mennyire vagyunk elégedettek, és ez messze meghaladja a boldogsági alapszintünk és az életkörülményeink hatását. Ha egy boldogtalan ember szeretne érdeklődő, lelkes és vidám lenni, békére és örömre lelni, akkor ennek nincs akadálya, ha eltanulja a boldog emberek szokásait.

Egy német pszichológiai vizsgálat alkalmával, kutatók 1761 ember életét követték nyomon tizenöt éven át. A vizsgálat elején a megfigyelt személyek még egyedülállók voltak, aztán megházasodtak, és házasságban éltek tovább. A kutatók úgy találták, hogy az átlagos „boldogságszint-emelkedés" csupán a házasságkötés utáni két évig tartott, és hogy az utána következő években nem voltak boldogabbak, mint az azt megelőzőkben. Érdemes megjegyezni azonban, hogy jelentősen eltértek abban, ahogyan a házasságra reagáltak. Márkus és Roland éppen a vizsgálat ideje alatt vették feleségül barátnőiket. Márkus boldogsága átlagon felül fokozódott, amikor a házasságra lépett, és nyolc esztendővel később még mindig boldogabb volt házasként, mint egyedülállóként. Roland viszont kevésbé volt boldog házasélete első két esztendejében, és még boldogtalanabbá vált az azóta eltelt öt évben. Mi olyan különleges ebben a két férfiban? Nos, Márkus nem akarta, hogy hozzászokjon a házasság jótéteményeihez, és nyilvánvalónak vegye azokat. Így elhatározta, hogy amennyire tőle telik, ő lesz a legjobb férj, és nem veszi magától értetődőnek azt, hogy van felesége, és hogy bensőséges kapcsolat fűzi össze őket. Tudatosan nem felejti el azt mondani a feleségének, hogy „szeretlek", virágot visz neki, közös terveket szőnek, kirándulnak, hobbijaik vannak, és érdeklődik a feleségét foglalkoztató dolgok, a felesége sikerei és érzései iránt. Ezzel szemben Roland, aki már a házasélet elején is csalódott volt, mert házassága nem felelt meg az eszményeinek, azóta sem vette észre, hogy lassan, de biztosan romlik a kapcsolata. Roland és Márkus esetének az a tanulsága, hogy bár valóban hajlamosak vagyunk hozzászokni életünk pozitív változásaihoz, mégis hatalmunkban áll törekedni arra, hogy meggátoljuk vagy lelassítsuk a hozzászokás folyamatát. Márkus megpróbálta meggátolni, hogy életük egyhangúvá, hétköznapivá váljon, ezért aktívan és kreatívan viselkedett annak érdekében, hogy feleségével megőrizzék szeretetüket és pozitív érzéseiket egymás iránt - mely stratégia nekünk is a javunkra válhat, és példája lehet annak a tudatos célnak, amelyet kitűzhetünk, és a gyakorlatba átültethetünk. Itt a remek lehetőség Boldogságprogramunkkal. Új szokásokra fel!

 

Gyere, tegyük szebbé a világot!

 

 

Szerző
Fodor Katalin

Az életem ajándék. A családom, a barátaim, a társaim mind segítenek abban, hogy önmagam jobban megismerjem. Szeretném jobbá tenni a saját és mások életét is azzal, hogy szeretem és elfogadom magam, fejlődök, ami által egyre boldogabbá válok.

Fodor Katalin összes írása »

TETSZIK A CIKK? KÜLDD TOVÁBB ISMERŐSÖDNEK!
4890 84 7830
oktatási intézmény klub itthon és külföldön bejegyzés a témákhoz



 

Szeretettel köszöntünk a Boldogságprogram blog oldalán.
Ezen az oldalon folyamatosan megosztjuk veled a legújabb boldogságtanulmányokat, továbbá hétről hétre életminőség jobbító, egészségmegőrző cikkeket olvashatsz.