Tarts Velünk Te is!
21716 regisztrált felhasználó

A boldogság, az élettel való elégedettség és az életminőség kapcsolata

2015. december 28.

Az élettel való elégedettség, mint ahogy a boldogság és a szubjektív jóllét kutatása is az ókorra nyúlik vissza. Az ember már ősidők óta gondolkodik azon, hogy mitől érezhetné jobban magát az életben. A filozófusok és a vallási vezetők már régen is úgy gondolták, hogy a jóleső létezésnek kardinális elemei bizonyos jellemvonások, mint például a szeretet és a bölcsesség. Körülbelül a XX. század elején kezdődtek meg a szubjektív jóllét empirikus kutatásai.

A 60-as évektől kezdve egyre fontosabbá vált az emberi személy teljessége. Lennart Nordenfelt, az egészség és életminőség összefüggéseit kutató svéd tudós megfogalmazása szerint az életminőség lényegében a boldogsággal azonos, s hétköznapi értelemben az élettel való elégedettség, illetve elégedetlenség mértékeként lehet leginkább meghatározni.

Az élettel való elégedettség és a boldogság szubjektivitása

Egy igen gyakori megközelítési mód a pozitív pszichológiában a szubjektív jóllét (subjective well-being, SWB), amit Diener affektív és kognitív komponensekre oszt. „Az affektív komponenshez tartozik az aktuális pozitív és negatív érzelmi állapot, míg a kognitív komponens az élettel való aktuális vagy általános elégedettség.” (Martos, 2010) Kutatások azt mutatják, hogy létezik a szubjektív jóllétnek egy egyénre jellemző állapota, átlagos szintje. Amikor az embereket a szubjektív jóllétükről kérdezik, akkor a véleményüket nagymértékben befolyásolja pillanatnyi hangulatuk, a boldogságról alkotott hiedelmeik, kulturális tapasztalataik is. Összességében megállapítható, hogy a demográfiai tényezők, mint a nem, kor és a jövedelem összefüggésbe hozhatók a szubjektív jólléttel, élettel való elégedettséggel. Azonban ezek a tényezők, mint például az életkörülmények is nem közvetlenül, hanem az emberek szubjektív tapasztalásán keresztül hatnak az élettel való elégedettségre, boldogságra.

Viszont újabban a kutatások azt is megmutatták, hogy a boldogság szintje emelhető „ehhez a kulcs a személy saját aktivitása, beállítódásának és magatartásnak megváltoztatása.” (Martos, 2010) Ez viszont már az eudaimonikus jóllét fogalmához köthető.

Well-being

Martin Seligman (2002) Authentic happiness című kötetében az életminőséget a boldogsággal azonosítja, és három szintjét különíti meg:
1. fogyasztói boldogságideál, azaz a minél több élvezet keresése;
2. bevonódás állapota (flow), Csíkszentmihályi Mihály koncepciója alapján,
3. az élet értelmének keresése, azaz az Arisztotelész-féle boldogságdefiníció.

A boldogság, azaz a well-being alatt az egyes szerzők különböző szubjektív tapasztalatot értenek. Az előbb említett Seligman által kidolgozott három szint is ide tartozik, ami ahogy hamarosan látni lehet szinte egy és ugyanaz, mint amit Ryan és Deci különböztet meg egymástól és Martos Tamás is kifejt publikációiban. De még mielőtt a jóllétről szót ejtenék, fontos megemlíteni a jóllét és a jólét közti éles különbséget. A jólét az anyagi szükségletek kielégítésére irányuló mennyiségi jólét (welfare), míg a well-being az immateriális dimenziókban megvalósuló jóllét.

Tehát Ryan és Deci (2001) megkülönböztetik a következő jóllét típusokat:

  • hedonikus, élvezetközpontú jóllét (pleasure),
  • eudaimonikus jóllét (önkiteljesítéssel, önaktualizációval jellemezhető).

Ezt egészíthetjük ki az egzisztenciális jólléttel, mely az élet értelmességének tapasztalatát jelenti. Ez felel meg Arisztotelész „eudemoniának”, a valódi boldogságnak, ami nem egyfajta állapot, vagy különleges élmény, hanem cselekvő aktivitás. Kopp és Pikó szerint (2006) a boldogságnak ezt a fajta legmagasabb, harmadik lépcsőfokát az ember önmagával való harmóniája, az életcélok, a személyes növekedés, a másokkal való pozitív, építő jellegű kapcsolatok és az autonómia jellemzik. Az életcélok és az értelem az egzisztenciális jóllét jellemzői, de a három féle jóllét állapot nem zárja ki egymást, éles elkülönítés nem szükséges. Az egzisztenciális jóllét, azaz az élet értelmességének élménye a személy viszonyát tükrözi a létezés nagy kérdéseihez, az életének céljaihoz, az ember voltához és a halálhoz.

Extrinzik-intrinzik életcélok

Ahogy az eddig leírtakból következik a boldogság és az élettel való elégedettség szintje szubjektív értékelésen alapszik, azonban olyan intrinzik (belsőleg motivált) célok felállításával növelhetjük, mint a személyes növekedés, társas kapcsolatok, társadalmi elkötelezettség. Az intrinzik motiváció ellentéte az extrinzik motiváció (gazdagság, hírnév és jó megjelenés), ami a külső elvárások és jutalmak keresését jelenti. Az intrinzik célok fontossága pozitívan függ össze az élet értelmességének érzésével és az élettel való elégedettséggel, viszont negatív a kapcsolata a depresszív tünetek gyakoriságával.

Ha rögzül az extrinzik értékorientáció, az káros következményekkel lehet a személyiségre. Kasser és Ryan szerint önmagában a gazdagságra és több anyagi javakra való törekvés is elég ahhoz, hogy az ember boldogtalanabbá váljon. Továbbá „ha már az emberek a szegénységi küszöb felett élnek, a gazdagságuk növekedése vagy csak kicsit, vagy egyáltalán nem befolyásolja a boldogságérzetüket és a jóllétüket.” (Kasser, 2005) Az anyagelvűség tehát csak terheket és feszültséget okoz, de ez fordítva is így van. Ahogy az anyagelvűség a boldogtalanságot okozza, ugyanúgy okozza a boldogtalanság is az anyagelvűséget. Ahogy Arisztotelész fogalmaz a Nikomakhoszi Ethika című művében: az anyagi javak csak eszközt jelentenek a boldogsághoz, de semmiképpen nem tekintetők végcélnak.

„A boldogság nem függ a holnaptól, a tegnaptól, s nem függ anyagi javaktól, karriertől sem. S nem függ egy másik embertől sem. Csakis magunktól függ. Magunkban kell először megtalálni, hogy aztán tudjunk belőle másnak is adni. Önzetlenül, csupán a jó szándék által vezérelve. Mert erről kell szólnia az életnek.”
Szalai Vivien


Felhasznált irodalom:
Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika
Dávid Tamás (2012): Az egészségmegőrzés pszichológiája. In: Darvay, S. (szerk.): Tanulmányok a gyermekkori egészségfejlesztés témaköréből.  Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest. 106-124.  
Kopp M.–Pikó B. 2006: Az egészséggel kapcsolatos életminőség pszichológiai, szociológiai és kulturális dimenziói. In: Kopp M.–Kovács M. (szerk.) 
Kovács Balázs (2007): Életminőség – Boldogság – Stratégiai tervezés. In: Polgári szemle, 3. évf. 2. sz.
Martos T. (2009a): Célok, tervek, törekvések. I. Elméleti megfontolások és alkalmazási lehetőségek. Magyar Pszichológiai Szemle, 64: 337-358. 
Martos T. (2009b): Célok, tervek, törekvések. II. A személyes célok és életcélok kapcsolata – módszertani kérdések és demonstráció. Magyar Pszichológiai Szemle, 64: 573-592.  
Martos Tamás, (2010): Életcélok és lelki egészség a magyar társadalomban Doktori értekezés, Semmelweis Egyetem, Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola, 2010.
Ryan RM, Deci EL. (2001): On Happiness and Human Potentials: A Review of research on hedonic and eudaimonic well-being. Ann Rev Psychol, 52: 141-166.
Seligman, M. (2002): Authentic happiness. New York: Free Press
Tim Kasser, (2005): Az anyagiasság súlyos ára, Ursus Libris, Budapest.
 

 

Szerző
Béndek Andrea

22 éves, andragógus, munkavállalási tanácsadó. Régóta foglalkoztatnak a pozitív pszichológiával kapcsolatos írások. Szeretném én is megosztani eddigi tapasztalataimat. Remélem, szeretettel fogadjátok írásaimat és olykor-olykor erőt tudtok meríteni belőle.

Béndek Andrea összes írása »

TETSZIK A CIKK? KÜLDD TOVÁBB ISMERŐSÖDNEK!
3212 84 7744
oktatási intézmény klub itthon és külföldön bejegyzés a témákhoz

 

 

 

Szeretettel köszöntünk a Boldogságprogram blog oldalán.
Ezen az oldalon folyamatosan megosztjuk veled a legújabb boldogságtanulmányokat, továbbá hétről hétre életminőség jobbító, egészségmegőrző cikkeket olvashatsz.