Tarts Velünk Te is!
22397 regisztrált felhasználó

4. lecke: Hogyan gyakoroljuk a jó cselekedeteket?

Ha elhatároztad, hogy nagylelkűbb, együttérzőbb, adakozóbb ember leszel, akkor tudni fogod, mit tegyél. Csupán meg kell nyílnunk a jótékonyságban rejlő lehetőségekre; ha friss szemmel nézünk, akkor mindent felfedezünk magunk körül. Ráadásul ehhez nem kell semmilyen különleges tehetség, idő vagy pénz. A jó cselekedetnek nem kell nagyszabásúnak vagy bonyolultnak lennie. Mi több, ha arra vagyunk kíváncsiak, milyen jó cselekedetre, nagylelkűségre vagy adományra van szükség, nem kell messzebbre mennünk az otthonunknál, a munkahelyünknél vagy a helyi közösségnél. Van, hogy az ember fáradságot nem kímélve keres magának különleges ügyeket, hogy annak szentelhesse magát, miközben a házastársa, a gyermekei, a munkatársai vagy a régi barátai is lehetnének ilyen különleges bánásmódban részesülő „kedvezményezettek". A legfontosabb, hogy nem kell Teréz anyává vagy a dalai lámává válnunk - a jó cselekedeteink lehetnek kicsik és időben rövidek.

Minden az időzítésen múlik

A jó cselekedetek stratégiájának gyakorlati megvalósítása azzal kezdődik, hogy kiválasztjuk, mely cselekvéseket szeretnénk végrehajtani, milyen gyakran, és milyen mértékben. Ha az ember túl keveset tesz, akkor nem lesz boldogságban mérhető haszna, ha viszont túl sokat, akkor túlterhelheti magát, dühös vagy fáradt lehet. Sonja Lyubomirsky azt javasolja, válasszunk ki egy napot (mondjuk a hétfőt), s azon a napon (de máskor ne) hajtsunk végre egy új, különleges és nagyszerű jó cselekedetet vagy ennek alternatívájaként három–öt kisebbet. Azért mondja, hogy „nagy és különleges" legyen a jótett, mert valószínű, hogy egyébként is megteszünk kisebb-nagyobb jótéteményeket mindennap, a tudatos stratégiához viszont valami többletre van szükség, ami kizökkent bennünket a szokásos kerékvágásából.

A változatosság az élet sója

A jó cselekedetekkel kapcsolatos vizsgálódások tanulsága az, hogy érdemes keverni, fűszerezni, váltogatni, hogy mit teszünk. Ha pénzt dobunk egy parkolóórába, vagy többletfeladatokat végzünk, akkor ez az első néhány alkalommal még felvidít bennünket, de egy idő után hozzászokunk, és már nem lesz olyan felemelő. (Ez még nem jelenti azt, hogy feltétlenül abba is kell hagynunk, csupán azt, hogy valami  mást is el kell kezdenünk.) A nagy és kitartást igénylő elhatározásokhoz, amelyek végrehajtásához rendszeresen kell másokkal találkoznunk - pl. egy középiskolás diák korrepetálása, egy beteg szomszéd meglátogatása, pénzgyűjtés valamilyen nemes célra -, nehezebben szokunk hozzá, és folyamatosan megtérülnek boldogságban, önbecsülésben és más erőforrásokban, készségekben mérve.
Erőfeszítés és kreativitás kell ahhoz, hogy az ember folyamatosan változtassa a jó cselekedeteit.

Emlékezz! Minden egyes pillanatban, amikor magadnak jót teszel és ebből a jóból más is részesül, hozzájárulsz ahhoz, hogy jobb legyen ez a világ.

Az utolsó leckét itt olvashatod >>

Minden napra találsz feladatokat, javaslatokat a Boldogságprogram oldalán, ezért érdemes minden nap feljönnöd és megnézned a napi feladatokat.

Ehhez azonban be kell jelentkezned. Ha még nem regisztráltál, akkor azt itt teheted meg >>

Örömteli tanulást kívánunk neked!

TETSZIK A CIKK? KÜLDD TOVÁBB ISMERŐSÖDNEK!
4890 84 7762
oktatási intézmény klub itthon és külföldön bejegyzés a témákhoz

A következő Klubtalálkozó időpontja:
május 8., 17:00 óra
Ha szeretnél részt venni, jelentkezz be!
A Boldogságprogram fővédnöke:

Prof. Dr. Bagdy Emőke

Felemelő érzés olyan ügy mellé állni, amellyel szívből egyetértek!